1 hete magamhoz képest egészen felpörögtem, állandóan teszek-veszek, futkosok ide-oda, intézkedek, lényeg, hogy mindig csináljak valamit, egy pillanatra se álljak meg, mert akkor csak agyalok, olyan dolgokon, amiken nem kéne...
Múlt hétfőn, kb fél év után megint találkoztam B.-vel. Ez önmagában egy nagyon pozitív dolog lett volna, ha nem követem el azt a hatalmas baklövést, hogy kiviszem Őt egy olyan helyre, amire mint utóbb kiderült, még nagyon nem álltam készen...
Azt, hogy mikről beszélgettünk, nem írnám le, mert úgy gondolom, hogy az a mi dolgunk, de annyit elmondhatok, hogy megint sokat tanultam Tőle...
Kora délután visszamentem az egyetemre T.-vel beszélgetni. Ez sem érzem úgy, hogy a nagy nyilvánosságra tartozna, hogy mik hangoztak el, de a Vele folytatott beszélgetésem is elég tanulságos volt... Kaptam Tőle egy hírt, ami a délelőtti események folyományaként igencsak letaglózott... De valamit ismét megtanultam: "Ha azt akarod, hogy egy könnyű dolog nagyon nehéz legyen, akkor csak halogasd."
Kedden ismét dolgom volt az egyetemen, így menet közben ismét "meglátogattam" T.-t... Megtanultam, hogy Isten nem mindig azt adja meg nekünk, amit annyira nagyon szeretnénk, hanem azt, amire szerinte igazán szükségünk van... Én aznap 2 dolgot kértem Istentől, őszinte hittel, de egyiket sem adta meg nekem... Az eszem tudja, hogy ez így volt a legjobb számomra, de a lelkemnek nem könnyű elfogadnia...
A szerdai és a csütörtöki napom is az ügyintézések jegyében telt, de talán jobb is így, mert így valamennyire sikerült elterelni a figyelmemet...
Pénteken külföldön voltam rokonlátogatóban... Durva, hogy állítólag a rokonaim, én a többségükről viszont egyáltalán csak most, 23 évesen hallottam életemben először, és mindegyiküket most láttam először...
Furcsa volt, egyrészt hihetetlen jól éreztem magam Köztük, mert annyira kedves, szimpatikus emberek, másfelől viszont nyilván eléggé zavarban is voltam a sok idegen közt. Fárasztó nap volt, mert elég korán indultunk és csak késő éjjel értünk haza, de megérte, mert nagyon kellemes emlékként marad meg bennem ez a nap...
Hétvégén nem sok mindent csináltam, de ma megint beletemetkezem a teendőimbe. Akváriumot pucolok (kb 130 l-es, szóval van vele meló), postára megyek, bevásárolok, szobát takarítok, matekozom és kémiázom a félév eleji szintfelmérőkre, stb.
Jó lenne találkozni barátnőkkel is, de ez jelenleg nem tudom mennyire megvalósítható, pedig jó lenne, ha nem gubóznék be megint itthon egyedül, mert az nem tesz jót...
Utolsó kommentek